Hangszerek   1     1    

Tudományos megközelítés
A különböző zenei kultúrákkal való kölcsönhatás következtében különleges dallamkincs jött létre a délszláv népzenében. Ez a folyamat a magyarországi szerb és horvát népzenében tálán még jelentősebb mint a balkáni rokondallamoknál.
A Magyarországra áttelepült délszláv népcsoportok meglehetősen elszigetelten éltek egymástól, ezért az általuk megőrzött régies hagyomány jelentős különbözőségeket mutat. Ezt tükrözi  a sokféle hangszertípus és hangszerforma kialakulása és használata.
A délszláv tamburáról az első írott feljegyzés 1551-ből származik. A hangszer perzsa-török eredetű, a Balkánon számtalan változata ismert. Eredetileg szólóhangszer volt, kis rezonancia-testtel és hosszú nyakkal. A XIX. században kezdték  modernizálni, eleinte megmaradt a hosszú nyak és a diatonikus jellegű hangsor.
A ma használt tamburacsalád a XIX. század közepére fejlődött ki, öt húros, rövidebb nyakú és kromatikus hangsorú,
ez az un. szerémségi típus.Az első amatőr tamburazenekart Pajo Kolarić alakította meg 1847-ben Eszéken.
A tamburazenekar
Prímtambura (bisernica): dallamjátszó

Basszprímtambura (Adurica): dallamjátszó, improvizatív

Brácstambura (Kontra, Bugarija): kísérő hangszer, akkordokat szólaltat meg

Csellótambura (Celovic): töltő dallamokat, basszus kiegészítő szólamot játszik

Tamburabőgő (Beges)

Más hangszerek                                             KÉPEK

Hatlyukú furulya (svirala, frula)

Harmonika

Klarinét

Litárka: török eredetű, régi makedón tamburatípus

Karaduzen: török eredetű, régi makedón tamburatípus

Tarabuka: alul nyitott, török eredetű dob

Tapan, bubanj: kétfenekű nagydob, elsősorban a makedónok és a bolgárok használják.